A tábori jelentkezés, a választáson túl néhány praktikus és érzelmi kérdést is felvet a szülők részéről. Ezeket jó előre tisztázni kell ahhoz, hogy a táborozás jó élmény legyen a gyermeknek, szülőnek egyaránt. Összeállításunkban Zákányi Eszter pszichológus, három gyermek édesanyja ad hasznos tanácsokat.
Bentalvós, azaz ottalvós tábor
A gyermek személyiségétől függően különböző, hogy ki hány éves korban és mennyi időre engedhető el először ottalvós táborba. Egy 3-4. osztályos általában már tudja nélkülözni a szülőt. Az elválást fokozatosan gyakorolva alakul ki, hogy mennyire bátor másokkal, és hogyan tud részt venni majd a tábori életben. Kiindulhatunk abból, hogy korábban töltött-e egy-két vagy több napot távol a szülőtől, aludt-e korábban rokonoknál, barátoknál, és ott hogy érezte magát.
Nem ottalvós, azaz napközis tábor
Többnyire megadják, hogy melyik a legfiatalabb korosztály, akiket fogadnak, és többnyire nagycsoportos kortól lehet menni. Ha van óvoda is a tábor idején, akkor a gyermek személyiségétől függ, mennyire van szüksége változatosságra ahhoz képest, amit a megszokott hétköznapok állandósága nyújt.
Milyen tábor?
Abból induljunk ki, mi érdekli a gyermeket, mit szeretne. Javasolható az olyan tábor, amelyben a csemeték szabad levegőn mozognak, kortársakkal játszanak. A kisiskolásoknak a hosszú, üléssel töltött napok után a nyelvi és/vagy számítógépes táborok helyett – azaz ahol folytatja a nyári szünetben az iskolát – inkább tantermen kívüli, jó társaságban, sok mozgással töltött napirendű táborok jelentenek kikapcsolódást. Választhatunk olyan tevékenységet is, amelyhez a gyermek iskolaidőben kevésbé jut hozzá, de érdekli őt: kézműveskedés, szerepjáték, színjátszás, cserkészet stb.
Kikkel?
Érdemes érdeklődni, hogy kik vesznek részt a táborban, találkozik-e ott ismerősökkel, pajtásokkal. Kifejezetten jó, ha a félénkebb gyerekek körül van egy-két barát.
A kapcsolattartásról
A táborvezetőnek bizonyára van kapcsolattartásra alkalmas telefonja, amin keresztül tud beszélni a szülő a gyermekkel. Ezért nem kell mobiltelefont vásárolni, ami elveszhet, eltörhet, esetleg Internetezésre ad lehetőséget. A gyermeknek nincs szüksége mobilra a nyaralás során. Feltétlenül kerüljük el, hogy az élményeket, a hangulatának szabályozását, a személyes kapcsolatokat a játékok és az Internetes felületek kvázi valósága biztosítsa a számára!
A táborokban a táborvezető felnőttek veszik át tőlünk a szülői funkciókat. A szülőnek tisztáznia kell magában, hogy megbízik-e a felnőtt kísérőkben, hiszen tőlük várja, ha gond van, értesítsék őt. Heti 1-2 alkalommal azért érdemes a táborvezető telefonján a gyermekkel is beszélni, hiszen egy itt és most „helyszíni közvetítés” mindig többet elárul a gyermek érzelmi állapotáról, mint az utólagos beszámoló.
Az öltözék, felszerelés
A tábor profiljába illeszkedve legyen elég váltás ruhája, és ha szeret olvasni, egy-két könyv is kerüljön a táskájába. Egy kiskamasznál már fontos, hogy strapabíró, de csinos ruhákkal menjen táborba, olyan viseletben, amiben meg tudja mutatni az egyéniségét. Az alsó osztályosoknak be kell pakolni a táskáját, de a felsőssel már együtt csomagolhatunk: a gyermek képviseli ebben az esetben a vágyakat, a szülő a praktikumot. Ékszereket például teljesen felesleges magával vinnie…
Ha haza akar jönni
Ha haza akar jönni, azt komolyan kell venni. Hallgassuk meg nagy empátiával a gyermek beszámolóját. A történtekkel kapcsolatos érzéseit fogadjuk el, ne kérdőjelezzük meg. Ha kicsi a baj, a szülő támogató meghallgatása elegendő ahhoz, hogy a gyermek maga oldja meg a problémáját. Érdemes a táborvezetővel is beszélni, ő mit lát, tud-e segíteni. Ha mindezek nem segítenek; s a gyermek továbbra is el van keseredve, hozzuk haza!
Kiközösítés
Előfordulhat, hogy a gyermek azért jönne haza, mert kiközösítik. Ha az előbb említett telefonos beszélgetések ellenére sem ő, sem a táborvezető nem tudja megvédeni ettől, hozzuk el: a gyermek nem kész személyiség, ahol az ő lelki ereje véget ér, a szülőnek kell segíteni. A szülő mindig legyen „biztos kikötő”.
Kiskamaszok, kamaszok
A kiskamaszoknál, kamaszoknál felmerül a szexuális kisérletezés lehetősége is. A kiskamaszt előzetesen világosítsa fel az azonos nemű szülő. Nem feltétlenül egy egyszeri előadásra gondolunk a szülő részéről, ezt a serdülő tolakodónak, sokkolónak élheti meg. Inkább legyünk mindig kéznél, amikor a gyermek kérdezni akar tőlünk, vagy megosztani valamit. Adjunk a kezébe felvilágosító könyveket!
Biztosak lehetünk abban, hogy a szexualitással kapcsolatban a kortársaktól és az Internetről is tájékozódik.
A kiskamasznál már nincs értelme a szigorú tiltásnak, büntetésnek, amivel a bizalmát kockáztatjuk, és a tudtunk nélkül fog a tilosban járni. Ehelyett nagyon fontos, hogy mindig legyünk képben, mit csinál (akár az Interneten, akár a való világban), és legyenek szülői elvárások, korlátok, keretek, amik között mozoghat. Ezekért, a látszat ellenére még hálás is, mert biztonságban érzi magát tőlük.
Semmi pánik
Amennyiben a gyermekünk nem kifejezetten problémás serdülő, azaz nem mutat önpusztító, túlzottan kockázatos viselkedést, valószínű, hogy egy nyári táborban sem fog meggondolatlanul szexuális kapcsolatba belemenni. Kb. 15-16 éves kor előtt a serdülők számára a vonzósága ellenére túl félelmetes is az aktus ahhoz, hogy kipróbálják. De még egy jó érzelmi állapotban levő serdülővel is fokozottan óvatosnak, gondosnak kell lenni a szülőknek, hiszen ez az időszak a kísérletezés, fokozott kockázat-vállalás, lelki labilitás és az identitás formálódásának az időszaka.
Kováts Andrea